2.rész
Nem várt események

Lassan elindultak Mrs.Higurashi háza felé, s Sango egy ékkõ szilánkot magánál tartva elindult a szentély felé ahol az átjáró van. Sesshoumaru nem sokkal késõbb követte a szellemírtót hisz rosszul érezte magát ebben a környezetben. Amint vissza ért egybõl jobban érezte magát, s feltünt neki a szellemírtó komor tekintete. Sango közelebb ment a szellemhez, s mindent elmondott neki. Miután felvilágosította Sesshoumarut elment Kaede anyó falujába, ahol már nagyon várták a híreket. Sango nagy vonalakban mindent elmondtod, s amint befejezte visszament a kúthoz. Amint oda ért beleugrott és ismét Kagome világában volt. Eközben Inuyasha a gondolataiba merülve ült a napaliban Kagoméék házában. " Mi volt az a kórházban? Mit csinált Sesshoumaru Kagomével, s miért volt olyan furcsa egészen addig míg vissza nem jöttünk? Kikyo miért akarta megölni Kagomét és miért szövetkezett a bátyámmal?"-kérdezte magát, de választ nem talált rá. Merengésébõl Sango hangja térítette magához, de még mindig nem igazán tért magához abból a sokkból ami a kórházban érte. Sango lassan a félszellem mellé telepedett és megpróbálta megvígasztalni, s Inuyasha sírva borult Sango válára. Amint elsírta minden bánatát a szellemírtónak jobban érezte magát, s megköszönte neki a vígasztalást. Kagomét hamarosan haza engedték a kórházból, s meglepetésére Sango és Inuyasha várta otthon a családján kívül. Mindenki boldog volt hogy a miko otthon van, s Inuyasha és Sango még pár napig ott maradtak. Gyorsan eltelt az a pár nap, s Inuyasha és Sango már az utlsó éjszakájukat töltötték Kagome világában. Egyikük se tudott aludni ezért beszélgetni kezdtek,s lassan szóba került a multjuk is ami megviselte Sangót és Inuyasha megpróbálta megvígasztalni. Sango hamarosan abbahagyta a sírást és felnézett Inuyasha arany sárga szemeibe, de nem sokkal késõbb be is csukta saját szemeit hisz egyre közelebb került arcuk egymáshoz, majd egy puhatolózó csókban forrtak össze. A csók egyre hevesebb lett és lassan levették egymás ruháit, s felfedezték egymás testét. Inuyasha óvatosan végig símított Sango combján aki nem tiltakozott, s õ is elkezdte kényeztettni a félszellemet. Már mindketten eléggé felvoltak tüzelve amikor Inuyasha óvatosan a magáévá tette Sangót aki a hirtelen jött fájdallomtól kicsit összerándult, de utánna megszokta és egyre jobban élvezte az együtt létet a félszellemmel. Lassan mindketten felértek a csúcsra, s együtt élveztek el. Majd kimerülten hanyatlottak egymás mellé, s egymás karjaiban aludtak el. Másnap reggel kicsit fáradtan keltek fel, s meglepve néztek egymásra.

-Inuyasha, ugye nem történt semmi tegnap este?-kérdezte bizonytalanul Sango
-Nem tudom, de lehet. Olyan valóságos volt amit álmodtam.
-Egyet értek, de miért nincs rajtunk ruha?
-Akkor mégse álmodtam a tegnap éjszakát.-morfondírozott halkan Inuyasha
-Ahogy én se, de ez inkább maradjon kettõnk közt. Rendben?
-Rendben, de mi van ha következményei lesznek a múlt éjszakának?
-Nem tudom ezen ráérünk akkor gondolkodni.

Még beszélgetteg egy kis ideig, majd lementek a konyhába ahol Kagome már várta õket. Mindketten döbbenten nézték a mikot aki már készen várta barátait, mert vissza akart menni velük. Inuyasha már éppen tiltakozni akart mikor megérezte Sango kezét a válán, s inkább csendben maradt. Mindhárman elindultak a kúthoz, majd megfogták egymás kezét és beleugrottak. Már a középkori Japánban voltak és Inuyasha mindkét lányt kivitte a kútból, majd elment egyet sétálni. Sango eközben visszament a faluba ahol már nagyon várták õket, de meglepetésükre csak egyedül ment. Kagome eközben a csontok kútjának támaszkodva merült el gondolataiban, s fejét felhúzot térdeire hajtotta. "Miért történt ez velem? Mindent megadnék, ha a baba ismét velem lenne."-gondolta. Nem vette észre, de a nála lévõ ékkõ szilánk felizott és kilépet belõle egy halvány nõi alak.

-Szóval te vagy az utódom.
-Kkki vagy?-kérdezte félénken Kagome
-Nem ismersz meg? Midoriko vagyok, s megtudom adni azt amire vágysz.
-Tessék?
-Ha magadal hozod a gyermeked apját is a szellemírtók faluja melletti barlangba visszakaphatod a gyermeked.
-És te mit nyersz ezen?-kérdezte bizonytalanul
-Nagyon sokat õ lesz az igazi örökösöm, de addig is te rendelkezel majd az erejével.-mondta Midoriko
-Rendben. Hány napom van rá hogy oda érjünk?-kérdezte
-1 hónapotok van rá.
-Rendben.-mondta Kagome

Midoriko alakja elkezdett halványodni, majd ismét visszatért az ékkõ szilánkba. Kagome még egy kicsit töprenget, majd elindult a falu felé. Sango már rég a falu határában várta barátnõjét és vele volt Lara és az idegen szellem is. Ahogy a közelükbe ért Lara a miko nyakába ugrott és szorosan megölelte, mire Kagome fuldokolni kezdett a szeretett teljes ölelésben.

-Lara, kérlek engedj el mert megfolytasz.-nyögte Kagome
-Ne haragudj, csak olyan jó téged újra látni.-örvendezett
-Én is örülök neked, de következõleg kérlek fékezd magad; mert a végén véletlenül megfolytasz.-mondta mosolyogva
-Rendben. Jól vagy, mi történt veled míg nem voltál itt?-kérdezte kíváncsian Lara
-Errõl még nem akarok beszélni. Sango nem Inuyashával voltál?-kérdezte
-Nem még a kútnál elváltunk, de te akkor már nem igazán figyeltél ránk.-mondta
-Ne haragudj Sango. Tudod az elmult hetek eseményein töprengtem.-mondta szomorúan
-Tudom hogy megviselt a baba elvesztése és én személyszerint nem tudom milyen lehet elveszíteni egy babát, de eltudom képzelni milyen fájdalmas lehet.-mondta Sango

A két szellem meglepõdve figyelte a két lány közti beszélgetést, s világossá vált számukra miért lett ilyen visszahúzódó és komoly a miko. Kagome és Sango mégbeszélgettek egy darabig, mikor is a fák közzül elõjött Sesshoumaru aki csodálkozva nézett Kagoméra. A miko nem szólt semmit, s csak nézte a szellemet. Hamarosan mindenki kezdte kínosan érezni magát, hisz Sesshoumaru és Kagome között kissé feszült volt a levegõ. A feszült csendet Kagome töret meg.

-Sango kölcsön adod Kirarát, hogy elmenjek a szellemírtók falujába?-kérdezte Kagome, mire csodálkozva néztek rá
-Persze, de én is veled megyek. De mit akarsz ott csinálni?-kérdezte kíváncsian
-Csak Midoriko közelében akarok lenni.-mondta
-Nem bánom menjünk, s legalább meglátogatom apám sírját is.
-Mi is mehetünk?-kérdezte Lara
-Persze, de egy ideig ott maradnánk ha nem gond.-mondta a miko
-Akkor induljunk.-morogta Sesshoumaru

Lassan elindultak Sango volt faluja felé, s hamarosan meg is érkeztek. Kagome egybõl bement Midoriko barlangjába és csak nézte a papnõ megkövült testét. Elmélyült merengésébõl Sesshoumaru ragadta ki, aki már a lány mellett állt Midoriko elõtt. A barlangot ekkor hatalmas fény világította be és megjelent Midoriko alakja, aki örömmel üdvözölte Kagomét.

-Látom döntöttél, s elhoztad a gyermek apját is.-mondta Midoriko
-De Midoriko én csak idejöttem gondolkodni, mert nem tudtam dönteni.-mondta szomorkásan Kagome
-Ha már itt vagy mindent elrendezünk, mert már csak kevés idõm van.-mondta Midoriko

Kagome megpróbált tiltakozni, de már nem volt ideje rá. Sesshoumarut egy hatalmas kék, míg Kagomét egy hatalmas rózsaszín fény burkolta be; majd a két fény összeolvadt és megszünt. Kagome ájultan ért földet míg Sesshoumaru megtántorodott, s pár perc múlva megtalálta egyensúlyát és Kagoméval a karjában kiment a barlangból. A faluba vezetõ rövid utat nehezen tette meg, s amint beértek a faluba az elsõ útjába esõ házba bementek és lefektette az ájult Kagomét; majd õ is ledõlt. Senki nem tudta merre lehetnek, s csak másnap reggel találta meg õket Sango és Kirara. Még csak reggel volt, s Sesshoumaru kezdett ébredezni és az elsõ akit meglátott az Sango volt, amint aggódva Kagome felé hajol, s mellette ott volt Kirara is. Sango felfigyelt a mozgolódásra és Sesshoumarura nézet, aki kicsit morcosan viszonozta a szellemírtó kiváncsi tekintetét. Lassan Kagome is magához tért, s meglepve nézett szét.

-Hol vagyok?-kérdezte kicsit mélyebb hangon a megszokotnál.
-A szellemírtók falujában.-mondta Sesshoumaru kicsit magasabb hangon
-Történt valami, hogy ilyen furcsán beszéltek?-kérdezte Sango
-Ezt meg, hogy érted?-kérdezte szinte morogva Kagome
-Kagome? Tényleg te vagy az?-kérdezte döbbenten Sango
-Miért?-morogta az említett

Sango értetelenül nézett rájuk, hisz nem ilyennek ismerte õket. A két említett egymásra nézett, majd mindketten kiakadtak, hisz nem voltak önmaguk. Sango egyre jobban össze volt zavarodva, s legnagyobb meglepetésére Sesshoumaru és Kagome "egymás" torkának esett.

-Mit keresel Te az Én testemben?-kérdezte Sesshoumaru Kagome testében
-Honnan tudjam? Én is kérdezhetném ugyanezt.-felelte, miközben Sango nagy szemeket meresztett rájuk
-Mi a fene történt abban a barlangban?-kérdezte morcosan
-Nem tudom.-mondta

Még jó darabig vitáztak, s Sangóról tudomást se vettek, aki zavarodottan figyelte õket. Erre a nagy hangzavarra mindenki a kunyhóba sietett, s meglepetésükre a veszekedõ "Kagoméval és Sesshoumaruval" találták szembe magukat, akik annyira el voltak foglalva a vitájukkal, hogy észre se vették az ujjonnan jötteket.

-Azonnal add vissza a testem!-dühöngöt Sesshoumaru Kagome testében
-Még is hogy?-kérdezte ugyan olyan hangon

Ekkor ismét fény támadt, de amilyen hirtelen jött el is mult, majd egy levél esett a veszekedõk közzé, akik gyorsan felvették és elolvasták. A levélben a következõ állt:
" Csak akkor kapjátok vissza eredeti énetek, ha megfogan a kiválasztott gyermek.
A gyermeket csak egy erõs személyiség hordhatja ki, aki nem ismer könyörületet.
Ha 1 éven belül nem teljesítitek a feltételt örökre a másik testében maradtok.
Midoriko"
Mindketten döbbenten néztek a másikra, majd ismét egymás torkának estek, miközben elejtették a levelet, amit Sango felvett és a jelenlévõkkel elolvasott. Kicsit ledöbbentek az olvasotakon, de nem szóltak bele a vitába. Eközben Inuyasha az erdõket járta és az elékerülõ szellemeket írtotta, mikor egyik kiszemelt áldozata egy lány felé hajolva éppen enni akart, de a félszellem gyorsan végzett vele és felvette a lányt a földrõl, s barátai keresésére indult. Egy nap alatt megtalálta õket a szellem írtók falujába és amint belépet fülét hangos veszekedés csapta meg, s elindult a hangok irányába. Amint belépet a házba kezében könnyü terhével szinte minden szem rászegezõdött, de Kagome és Sesshoumaru túlságosan elfoglalt volt ahoz hogy észre vegyék. Már készült magára felhívni a veszekedõk figyelmét, amikor a kezében tartott lány megmozdult és egy hangosat nyögött. Ekkor a veszekedõk is Inuyasha felé fordultak.

-Sziasztok! Kagome segítenél?-kérdezte a mikohoz fordulva
-Még mit nem, felejsd el öcskös.-válaszolta Kagome, mire Inu fura szemeket meresztett rá.
-Öcskös?Kagome mi van veled?

Kagome oldalba böki Sesshoumarut, hogy térjen végre észhez, ami sikerül is neki.

-Semmi csak kicsit kiakadt- válaszolta Sessy.
-Értem. MI??? És veled mi van? Megbolondultatok? Mi a fene ütött belétek? Na majd késõbb akkor segítesz vagy nem.
-Nem – Kagome szúrós tekintettel nézett a testébe zárt szellemre, ami ha lehet most még ijesztõbb volt- Jó megyek.

Miután Inuyasha letette az ájult lányt kiment és hagyta, hogy Kagome ellása a lány sebeit. Amint mindenki elment a kunyhó közelébõl a Sesshoumaru testében lévõ miko visszament és ellátta a lányt, majd elment néhány gyõgynövényért, s meghagyta a testébe zárt szellemnek, hogy tisztítsa ki a lány sebeit. A lány pár nap alatt jobban lett és hamar összebarátkozott kis csapatunkkal.

9 hónappal késõbb.

Kagome és Sesshoumaru egyre jobban kijöttek egymással, de még messze voltak attól, hogy teljesítsék Midoriko levelét. Ez idõ alatt kiderült Sangoról, hogy várandós és most az utolsó hónapban volt. Mirokut nagyon megviselte  a dolog, de lassan hozzá szokot és mindig a szellemírtó mellett ált, ha szükség volt rá. Sango már rég elmondta Inuyashának a dolgot, aki biztosította arról, hogy minden áron megvédi õket. Sango hálás volt neki, de közölte vele hogy bármikor láthatja a gyermekét, de nem megy hozzá csak azért mert várandós lett. Eközben Sirena és Inuyasha nagyon jól kijöttek egymással annak ellenére, hogy a lány egy macska szellem volt. Míg Sesshoumaru és Kagome azon tanakodott miként kaphatnák vissza a testüket, addig Sangonál megindult a szülés és Miroku kétségbe esve rohant a mikohoz.

-Kagome!-kiáltotta-Gyere, mert Sangónál megindult a szülés.
-Mi?-kérdezte félve a Kagome testébe zárt szellem

A Sesshoumaru testébe zárt miko morcosan nézett rá, ezért akarva-akaratlan elindult Miroku után. Mikor ahoz a kunyhóhoz értek amelyikben Sango vajúdott hirtelen kilépett Lara, aki a miko és a szellem keresésére akart indulni.

-De jó hogy itt vagytok Sango látni akar benneteket.-mondta

Kagome és Sesshoumaru beléptek a kunyhóba és Sangohoz mentek. Sango halkan megkérte a szellem testébe zárt mikót hogy segítsen neki, s a miko testébe zárt szellemet meg kiküldték a kunyhó elé. Amint a miko testébe zárt szellem kiment megszületett Sango kislánya és néhány perc múlva egy kisfiú is világra jött, ahogy meglettek a kicsik behívta Larát és Sirenát hogy tegyék rendbe a szellemírtót és a babákat, majd õ is kiment és keresett egy tavat ahol lefürödhetett. Hamarosan kiszált a vízbõl és felöltõzött, s hamarosan egy igen ismerõs hangott hallot maga mögül.

-Á, Sesshoumaru nagyúr rég találkoztunk.-hallott egy ingerlõ hangot
-Mit akarsz Naraku?-kérdezte olyan hidegen ahogy csak tudta, s tudta hogy a testébe zárt szellem a közelben van

Naraku elmosolyodott és a Sesshoumaru testébe zárt mikóra támadt, aki gyorsan elugrott a támadás elõl és elõ vette a Tokijint, de fogalma sem volt róla hogy kell használni a kardot. Eközben a Kagome testébe zárt szellem is megérkezett egy íjjal és nyilakkal, de õ is leragadt a "hogyan kell használni ezt a vackot"  kérdésnél. Naraku amint meglátta a mikót neki támadt, de Sesshoumaru még idõben elvitte onnant, majd egymásnak esttek.

-Még is mi a frászt keresel te itt?-kérdezte dühösen a szellem testébe zárt miko
-Megéreztem Naraku jelenlétét.
-Öööö lenne egy kérdésem. Hogy a fenébe kell használni ezt a vacakot?
-Hé a Tokijin nem vacak.-jött a felháborodott válasz, s Naraku tátot szájjal figyelte õket
-Nekem mindegy, de ha nem jösz akkor utánnam most nem lennénk ebben a helyzetben.-morogta
-Foggd csak rám, de nem én barangoltam el a társaimtól.-jött az ingerült válasz

A Sesshoumaru testébe zárt miko és a Kagome testébe zárt szellem teljesen elfeledkezett Narakuról a vitájuk hevében. Naraku egyre kerekedõbb szemekkel figyelte õket, s lassan már nevethetnékje támadt a helyzet iróniáján. Itt vannak elõtte az elenségei és azok egymással vannak elfoglalva, számára valami érthetetlen dologal.

-Már ne is haragudjatok,de most vitáztok vagy harcolunk??-kérdi türelmetlenül Naraku.
-Pofa be!!!-szóltak egyszerre.
-Velem senki nem beszélhet így! De ti csak veszekedjetek! Majd legközelebb befejezzük!-azzal elment.

A páros ebbõl viszont nem vett észre semmit csak mikor Inuyasha is felbukkant!!!

-Ti meg mi a jó életet csináltok itt?-kérdezte Inu-Elment Naraku és még csak észre se vettétek! Mi volt fontosabb mint Naraku? Hmm?? Válaszolna valamelyikõtök?
-Nyugi Inuyasha majd elõkerül-válaszolta a Sessy testébe zárt miko.
-Ez megõrült-gondolta magába.
-Velem nem beszélhetsz így öcskös! Megértetted??
-Na de Kagome! Ha nem látnám hogy te vagy azt hinném hogy az ütõdött bátyám vagy.
-Ezt megbánod-Talán most nekem is sikerül, de mi is az a szó?? áá megvan- Fekszik fekszik fekszik fekszik fekszik.
-Mi??-érdekes miért nem hatott??

Inuyasha bambán nézett a Kagome testébe zárt bátyára majd közelebbment és elkezdte vizsgálgatni, hogy tényleg a mikóval van-e dolga.

-Ezt nem értem olyan az illatod mint Kagoménak, de a modorod mint a bátyámé.-gondolkodott hangosan
-Ne szaglász már te idióta!-dühöngött a Kagome testébe zárt szellem
-Nyugi. Miért kell állandóan veszekednetek?-kérdezte a Sesshoumaru testébe zárt miko
-S-s-s-sesshoumaru? Jól vagy? Csak nem elvarázsolt Naraku?-kérdezte nagy szemeket meresztve Inuyasha
-Még is mi a fenét képzelsz te rólam!? Fekszik, fekszik, fekszik!-kiabálta magából kikelve, de legnagyobb meglepetésükre Inuyasha közelebbrõl megismerkedett az anyafölddel
-Mi történik itt?-kérdezte az éppen akkor oda érõ Sirena
-Semmi csak ez az idióta már megint felbosszantott.-mondta a szellem testébe zárt miko a földön fekvõ félszellemre mutatva
-Téged? Nem Kagomet szokta idegesíteni??
-ÁÁ hagyjuk a témát!-és ezzel Sessy elment!
-Remek a végén még valami hülyeséget csinál-gondolja Sessy.

Elment utána. Végül mindketten a tópartra értek csaképp a másik oldalon. A szellem testébe zárt miko még mindig nagyon dühös volt ezért nem figyelt, de nem soká egy kiáltást hallott a tó túlpartja felõl. Amint oda nézett látta ahogy egy szellem megtámadja a testébe zárt szellemet, s habozás nélkül átugrott a tó felett, majd karmaival ketté hasította a támadót.

-Hé azért vigyázhatnál a testemre.-mondta ingerülten
-Ez rád is vonatkozik.-jött a válasz

Még vitatkozni akartak amikor megjelent Midoriko, akit azóta nem láttak mióta testet cseréltek.

-Figyelmeztetlek benneteket, hogy már csak két hetetek van.-mondta, majd ismét eltünt

Folytatás következik....

Vissza